Iochom Zsolt alkotói oldala

Keresés ebben a blogban

Csókszereda

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

A kötet megrendelhető dedikálva a iochom(@)gmail.com mailcímen keresztül.

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

Népszerű bejegyzések

Iochom Zsolt: Emlékedre

Iochom Zsolt: Emlékedre Nem kérdezted, könnyű-e. Csak tetted, ami a dolgod volt. Négy lányt indítottál útnak, tudásba csomagolt jövővel, szorgalommal, példával. Nem hangos szavakkal tanítottál, hanem jelenléttel. Nem emlékmű lettél, hanem iránytű a szívünkben. Ma nevek hajolnak föléd: lányok, unokák, dédunokák... egy egész élő láncolat, amit a szereteted fűz össze téren és időn át. Csendesen mentél el, ahogy éltél: türelmesen, szeretettel, és bennünk maradva örökre... Csíkszereda, 2025. december 29.

Iochom Zsolt: Ki a magyar?

Iochom Zsolt: Ki a magyar? (Krasznahorkai után szabadon*) Még egy ilyen népet, mint ti vagytok, nem hordott a hátán a föld… s mondom ezt nem gőggel, hanem a szív legmélyéből fakadó hitvallással, mert kevés olyan nemzet van, amely annyit szenvedett, s mégis ennyiszer talpra állt, amelyet annyiszor próbáltak megtörni, s mégis újra és újra életet lehelt önmagába, mert nálatok tisztább szándékú, kitartóbb, a sorssal ennyit birkózó emberekkel nem találkoztam sehol, és mivel közétek tartozom, hisz magyar vagyok, annak ellenére, hogy Romániába születtem, Trianonnak „hála”, ami számomra nem csak egy kastély, hanem egy fájó történelmi igazságtalanság, nehéz is pontos szavakat találnom arra, miben rejlik ez a titkos, szinte kimondhatatlan vonás, ami mindannyiunkban ott ég, ez a mély, izzó magyar tűz, amely nem hagy el még akkor sem, ha minden más elhagyott határon innen és határon túl… mert ha azzal kezdem, hogy magyarnak lenni nem egyszerűen származást, hanem hivatást...

Iochom Zsolt: Ima árvíz idején

Iochom Zsolt: Ima árvíz idején Uram, ki ismered a víz titkos útját, a föld alatti csöndeket és az emberi szívek remegését, nézz le most ránk, könyörögve kérünk. A part már nem part, az udvarokat víz mossa, valaki térdig a vízbe jár, valaki csak imádkozik, mert mást már nem tud tenni. Parajdnál a sóbánya is veszélyben – a helyiek gyertyát gyújtottak, só és ima keveredik a beömlő áradattal. Őrizd meg, Uram, amit emberi kéz faragott és évszázadok emléke óvott. Adj nekik reményt – ne hagyd elveszni... Add, hogy legyen erő a fáradt karban, figyelem és fegyelem, csend a pánik helyén. Remény a szívekben, hit a lelkekben. Mert ilyenkor már nem számít kié a föld, kié a hit, csak az, hogy valaki lehajoljon a másikhoz. Most segíts meg, Mária… hogy ne legyünk egyedül ebben a nehéz helyzetben. Ámen. 2025. május 27., Székelyudvarhely

Üzemeltető: Blogger