Az ember olyan, akár a léggömb. Kezdetben nagyon kicsi, de ahogy telik az idő megtelik egy szemmel láthatatlan anyaggal. Ami bennünk van. Benned. Bennem. A lufi önmagát nem képes felfújni. Szüksége van egy társra. De nagyon fontos, hogy mivel töltődünk fel. Mi hatja át bensőnket. A szeretet melege, az öröm levegője, a lobbanékony kíváncsiság, a frusztrált nemtörődömség, vagy éppen a hideg érdektelenség. Ettől függ, hogy ha feldobnak a magasba a porba hullunk, vagy a magasba szállunk. Van, aki azt szereti, ha édes rózsaszín szalagra kötik és játszanak vele a kislányok. Van, aki nem tűri, ha megkötik, és az első adandó alkalommal megszökik, és meg sem áll a csillagos égig.
Az ember olyan, akár a léggömb. Törékeny. Sebezhető. Sokszor olyan óriásinak tűnik egy-egy ember, mindenki őt csodálja... egy darabig. De mindig jönnek szebb és jobb léggömbök. Ne légy felfúvalkodott, és ne szállj el magadtól. Tudd, hogy egyetlen kis tüske, egy igaz szúrós szó is képes kipukkasztani hazug világodat. A lufit nem foltozzák. Nincs második esély. Sokszor nem a te hibád, hogy kipukkadsz! Valaki csak fújja, fújja a magáét, többre és többre vágyik, azt akarja, hogy te legyél a nagy Ő. Eljön a pillanat, hogy nem bírod már tovább... Pukk!
Meg van a maga léggömbje a barátságnak, a szeretetnek és a szerelemnek is.
A barátság léggömbje minden színben, formában és méretben kapható. Nem kerül semmibe, kisgyerek korba a legkönyebb sokat szerezni belőle. Az évek múlásával viszont ki-ki pukkadnak, elvékonyodnak, elvesznek. Felnőttként már nem igazán szerzünk új lufikat. Elvagyunk azzal a pár jól bevált darabbal.
A szerelem lufiját a legnehezebb megtalálni. Sok ezer és több millió lufi „lóg a levegőbe”. Mindenki várja az igazit, aki által ki tud teljesedni. Sokszor esünk abba a tévedésbe, mint az a kislány, aki a vásárba mindig a legdrágább, legcicomásabb hélium lufit választja. A szülei jól tudják, hogy nem hozzá való, a lányka mégis addig sír, míg meg nem veszik neki. Vagy az történik, hogy egy figyelmetlen pillanatba kicsúszik a lány kezéből és faképnél hagyja, vagy pár együtt töltött nap után a sarokba kerül, a többi kacat közé. Már nem érdekes. Minden csoda jó ha legalább három napig tart... Ha mindig csak a külső alapján ítéljük meg, talán soha nem találjuk meg. Lehet egy halványkék, egy tűzpiros, egy reménysárga, és millió más... komolyan, a legfontosabb, hogy milyen színű? Lehet szabályos kör, gombóc, ovális, hosszúkó, és millió más... komolyan, ennyire fontos, hogy milyen formájú?
Én soha nem vettem héliumos, előre felfújt léggömböt. A legnagyobb élvezetet az jelentette, hogy a kis lufit kezembe vettem, szájamhoz emeltem, és életet leheltem bele. Éreztem ahogy növekedik. Egyre nagyobb és nagyobb. Amikor kiteljesedett megkötöttem a végét és játszottam vele.
A léggömb olyan lesz hát, amilyent mi csinálunk belőle. Ha szeretetet adunk, szeretetteljes lesz. Ha örömmel játszunk vele, megörvendeztet. Nem látunk bele, a lélekbe, a lufiba... Egy láthatatlan és kézzel megfoghatatlan erő lakozik benne.
Biztosan veled is megtörtént már, hogy azt hitted megtaláltad a szerelem-lufiját. Aztán ahogy fújtad, egyszer csak nagy pukkanás. Nagyon megrémültél. Még arcul is csapott... Benned van a félsz, ha egy újabb lufi kerül a kezedbe. Nem szeretnél ugyanígy járni. A veszély fenn áll, nem tudhatod előre, mi vár rád. De érdemes kockáztatni. Ne foszd meg magad a játék örömétől! Fújd ki magad, és töltődj fel...