Negyedszer is részt vettem a gyulafehérvári Caritas szolidaritási, jótékonysági akcióján, amikor Erdély tucatnyi településén nyúlt fel egymillió csillag a szegényekért. Míg az elmúlt évben Csíkszeredában több mint százan kapcsolódtak be a kezdeményezésbe, addig Kézdivásárhelyen alig tíz ember ment ki a városközpontba. Azok is vagy szervezők, vagy a sajtó képviselői voltak. Idén már nem is szerveztek. Érdek(lődés) hiányában elmaradt. Csíkszeredában viszont a sok száz meggyújtott gyertya fénye beragyogta a Szabadság-teret. Több száz kisgyerek, fiatal, felnőtt és idős tette hozzá a maga egyetlen kis pislákoló fényét, hogy összeálljon egyetlen nagy csillag, a szeretet, az egymásra figyelés jeleként. Egyetlen gyertya fénye elvesz az éjszakában, de ha ezrekben, milliókban gyúl fel a szeretet lángja, akkor jobb és szebb lesz a holnap. A világot nem tudjuk megváltani, de közvetlen környezetünkön és elsősorban a saját életünkön javíthatunk. Szebbé, boldogabbá varázsolhatjuk a mindennapokat azáltal, hogy figyelünk egymásra. Tápláljuk egymásban a hit, és a remény tüzét.
Légy csonkig égő!
Légy csonkig égő!