A minap egy bölcs ember azt tanácsolta nekem,
hogy ha igazán finomat szeretnék enni, akkor vegyek szép nagy házi paradicsomot.
Az egyik kapualjban idős házaspár vederben kínálta a kerti termést. Elsőre
kicsit vonakodtam portékájuktól, ezek a paradicsomok elég formátlanok,
rücskösek, foltosok, és még sárosak is voltak. Olyan világban élünk, ami azt
sugallja nekünk, hogy csak az a jó, ami tökéletesen kerek, csillogóan piros és
hosszú ideig eláll. Egy mű világ, mű terméke a hipermarketek „90-60-90”-es
paradicsoma.
Döntöttem: vásároltam két jókora paradicsomot
a gazdálkodóktól. Itthon gondosan megmostam őket, megtörülgettem, majd kettévágtam,
és további apró darabokra. Egy kis sóval még ízletesebb lett. Amíg falatoztam,
azt mondogattam magamban: ilyen finomat még életemben nem ettem! Így evés
közben jöttem rá a titokra: soha ne a tökéletes formát, színt keressem az
emberekben, ne forduljak el valakitől csak azért, mert nem tökéletes az alakja.
Ennél sokkal fontosabb a belső íz világa. A szeretet sójával fűszerezve.
Mert mit ér egy tökéletesen kerek, csillogóan
piros íztelen paradicsom?!
Légy az élet Sója!