Az idei évben sportcsarnok, csűr, istálló, több erdő, és ma egy brikettgyár égett le a szemem előtt. Egyetlen óra alatt emberek sok évnyi munkája, vagyona, álma vált a lángok martalékává.
Minden alkalommal a székely összefogás erejét tapasztaltam, hisz nem csak a hivatásos tűzoltók harcoltak a lángok ellen, hanem szép szerivel érkeztek a vidéki önkéntes tűzoltó alakulatok, és összesereglett a falu népe is, volt eset, amikor több mint száz szorgos kéz dolgozott a tűz megfékezésén és a javak mentésén. Egy-egy tűzvész után – bár szerencsére egyik sem járt emberáldozattal – mégis nehéz a szívem, mert arra gondolok, hogy milyen könnyen jön a baj. Elég egy apró figyelmetlenség, egy műszaki hiba, egy eldobott szivarcsík, egy eltévedt villám és már kész a jaj! Egyetlen óra alatt füstté válhat sok évi munkánk, fáradságos dologgal megépített otthonunk, gazdaságunk.
Tisztelem és becsülöm azokat a bátor férfiakat és nőket, akik tűzbe teszik értünk a kezüket, és a veszéllyel dacolva próbálják menteni a menthetőt. Áldja meg az Isten a hivatásos tűzoltók mellett, az önkéntes lánglovagokat, valamint minden segítő szándékú embert!
Légy segítő Kéz!