Fülembe cseng:
Virrasszatok!
De érzem,
ejtem el fejem.
Erőtlen vagyok, álmos,
S tán kedvetlen,
Mélabús-magány.
Nincs rá okom,
Minden rendben van!
Talán az idő teszi.
Vagy a fagy?
A decemberi hideg.
Virrasszatok!
De érzem,
ejtem el fejem.
Erőtlen vagyok, álmos,
S tán kedvetlen,
Mélabús-magány.
Nincs rá okom,
Minden rendben van!
Talán az idő teszi.
Vagy a fagy?
A decemberi hideg.
Vénülök?
Ifjú korom óta égek,
Parázslik bennem a vágy,
A vétek. Hogy élek.
Hogy élek?!
Attól félek, hogy
Kiégek...
Lelkem megfagy.
S nincs ki hazakísérjen.
Koldusok nyújtanak
Alamizsnát,
Tán süketek a szentek,
S nem hallják imám?
Naponta kérem a kenyerem.
S hiába tartom az ég fele
Munkától kicserzett tenyerem.
Üres marad a kalap.
Nem hull az égből manna,
S kevés ki szívből adna,
Kenyérhéj magában jó falat,
Három éve, hogy nem ettem halat.
Aprók csörögnek zsebembe,
Holnap tán futja egy zsemlére.
Magamra húzom a pokrócot,
S lenyelem a keserű gombócot.
Egy nap az élet,
S van ki átalussza,
Henyél egész nap,
Majd jobb lesz a holnap.
Meleg szobában,
plusz huszonöt fokban,
Nem érzik azt, mit én idekint –
Mínusz tizennyolcban...
2015. december 7., Csíkszereda
Ifjú korom óta égek,
Parázslik bennem a vágy,
A vétek. Hogy élek.
Hogy élek?!
Attól félek, hogy
Kiégek...
Lelkem megfagy.
S nincs ki hazakísérjen.
Koldusok nyújtanak
Alamizsnát,
Tán süketek a szentek,
S nem hallják imám?
Naponta kérem a kenyerem.
S hiába tartom az ég fele
Munkától kicserzett tenyerem.
Üres marad a kalap.
Nem hull az égből manna,
S kevés ki szívből adna,
Kenyérhéj magában jó falat,
Három éve, hogy nem ettem halat.
Aprók csörögnek zsebembe,
Holnap tán futja egy zsemlére.
Magamra húzom a pokrócot,
S lenyelem a keserű gombócot.
Egy nap az élet,
S van ki átalussza,
Henyél egész nap,
Majd jobb lesz a holnap.
Meleg szobában,
plusz huszonöt fokban,
Nem érzik azt, mit én idekint –
Mínusz tizennyolcban...
2015. december 7., Csíkszereda