A tavaszi szél magával sodorja a szerelmesek sóhaját, a hazafias ünnepi kurjantásokat, a feltámadás misztériumát, a húsvéti sonka és a nyíló virágok illatát. Szerzőink alkotásain keresztül fülünkbe suttog az anyák és a nők szeretetéről, tiszteletéről, az újjászülető természet öröméről - írják a kötet szerkesztői, Zsoldos Árpád és Adrienn.
Földi-lét és Tavaszi vallomás című versem az antológia kötet 196-197. oldalán olvasható:
Iochom Zsolt: Földi-lét
jó így
együtt
csak
te meg
nem
érted
mit
viszünk
magunkkal
ha hív
az
élet
mi fér
el
a
tenyeredbe
kevesebb
talánt
és
több igent
ha
mondasz
megszelídül
az
egész világ
rózsává
tesznek
a
rókák
kígyó
marja a
birkát
dorombol
a hold
kiserceg
belőlünk
a vágy
–
nem
kérünk
üvegburát!
Iochom Zsolt: Tavaszi vallomás
tavaszra
ébredt
lelkem
zeng,
zsibong
bennem
egy
ismerős
érzés
szóvirágok
nyílnak rétemen
repülni
tudnék feléd
angyalok
szárnyán suhanok
nevedet
suttogom ajkamba harapva
–
bárcsak itt lennél velem
hadd
lássam mosolygós szemed
mesélnék
neked szépet és igazat
lásd,
érezd, álmod váltsd valóra:
megmutatnám,
hogy elhidd, ha mondom
Szép a
világ, gyönyörű a világ
és
nincs hiba, nincs hiba benne!
