Szerzőink költeményeikben mesélik el érzéseiket, miközben egyre
bizonyosabban érezhetjük, hogy nem vagyunk teljesen egyedül gyászunkban
vagy a visszavonhatatlantól való rettegésünkben - írja a május elején megjelent Fényvesztve című antológia ajánlójaként a Marsbook Kiadó. Nagyszüleim emlékére írt Harangoznak c. versem is helyet kapott benne, a 48-49. oldalon olvasható.
Iochom Zsolt: Harangoznak
(Nagyszüleim emlékére)
Harangoznak.
Fekszem mozdulatlan.
Ver a szívem,
Simogat a szám.
Emberek,
Miért bántjuk egymást?
Harangoznak.
Ünnepek, vasárnapok
Követik egymást.
Nehéz idők -
Hitünk felemészti
Hitelünk...
Harangoznak.
Mondják idővel
Megszépül a
Szegénység:
Anyaöl – anyaföld
Befogad.
Harangoznak.
Várom a csodát.
Bölcsen ringok
Bölcsőm falán,
Kék ég alatt
A Kánaán.
Harangoznak.
Meglátom az új
Földet talán,
S megyünk a Fénybe
Ahogy lehet -
Szakadatlan a
Szakadékon át.
Harangoznak.
Ma nekik
S holnap
minekünk
Életem...