Iochom Zsolt: A fantázia mestere
(Nemere István emlékére)
A rémület irányítószáma, hol álmodni mertél,
A Triton-gyilkosságok közt titkokra leltél.
Műkincsrablók a kisbolygón jártak,
S te szavakkal építettél hatalmas várat.
Halj meg énekelve – suttogta a szél,
Történeteid szárnyán az idő is mesélt.
A fantasztikus nagynéni mosolya int,
A világodban mindenki ránk kacsint.
Neutron-akció pezsdített tüzet,
A nyolcadik utas is téged követett.
A végtelenből hívtak: Földön és égen,
Még a Holdon túl is emlegetnek téged.
Az aranygyűrű átka is titkot rejtett,
S minden sorod mögött új világ lebegett.
Az Orion csillagai alatt álmodtunk,
miközben könyveidből olvastunk…
A kaland örök, s a szó megmarad,
életműved soha el nem apad.
A fantázia mestere, most égbe szállsz,
De írásaiddal a világra testálsz.
Nyolcszáz könyvben hagytál nyomot,
Emléked fénylik, mint csillagok.
Mindig a szavak mestere voltál,
Egy világot alkottál, mit hátrahagytál.
Rád gondolunk, s szívünkben élsz,
Emléked örök, írtál míg éltél…
2024. november 15-december 3., Csíkszereda
