Iochom Zsolt: Ferenc pápa
öröksége
A világot nem kritizálni kell,
hanem jobbá tenni – hitted szívvel.
Te jobbá tetted, léptél csendesen,
s ma könnyeztünk e földi réteken.
hanem jobbá tenni – hitted szívvel.
Te jobbá tetted, léptél csendesen,
s ma könnyeztünk e földi réteken.
Az élet értelme nem a birtoklás:
adtál időt, reményt, hitet, vigaszt.
Osztoztál mindenkivel, ki szegény,
híd lettél ember és Isten között, élő remény.
Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson,
ezt tanítottad hajnalokon, alkonyokon.
Mi fáradunk el kérni Őt - de Te,
sosem hagytad el a bűnbánó kezeket.
A szív sosem megy nyugdíjba – mondtad,
s lám, tied most is itt dobban a szavakban.
Örökös szeretet áramlik belőled,
jó pásztora voltál a hitbéli erőnek.
A másikban mindig testvért láss – kérted,
s mi újra meg újra megpróbáljuk érted.
Ellenséget nem, csak társat keresve,
nyomdokaidban járunk térden esve.
A szeretet konkrét. Nem szavakban él,
hanem kenyérben, mosolyban, könnyekben.
Te ezt tetted. Nem mondtad: megélted.
Így váltál örök példává a végtelenben.
Az ima nem varázslat, hanem bizalom – hirdetted,
térdepelve tanítottad számunkra élteddel.
A csend szavában formáltad hitünket,
térdig alázatban vezettél bennünket.
Isten a csendben szól hozzánk. Nyisd ki a szíved –
figyelmeztettél szelíden, gyengéden.
Ma, ahogy sírodhoz hajtjuk fejünket,
a csendben talán meghalljuk üzeneted.
A hit nem menekülés, hanem út – vélted,
s Te jártad ezt az utat, fáradhatatlan hittel.
Az igazság, a fény és a szeretet útját,
mely most is hív, hogy kövessük tovább.
Az igazi hatalom a szolgálat – tanítottad,
nem trón, nem korona, csak alázat.
S most, hogy búcsúzunk, könnyünk közt látva,
szolgálatod örök fénnyé vált a világnak.
2025. április 26., Csíkszereda
