Iochom Zsolt: Segítőnk a viharban
Ha jön a vihar, és sötétül az éj,
te vagy a csillag, mely utat mutat.
Ha elfáradok, s már nem látok célt,
öledbe hajtom meggyötört fejem.
Te nem csak nézed könnyeink sorát,
hanem letörlöd – s visszaadod a reményt.
Szívünk rejtett sebein jársz lágyan,
s erőt kérsz nekünk Fiad karjából.
Segítő Szűz, nem kérdezel sokat,
csak ott vagy mindig, ahol legnagyobb a csend.
Oda lépsz, ahol már senki nem marad,
s a legmélyebb zuhanásban is fogod kezem.
Taníts bízni akkor is, ha nem értünk,
s hinni akkor is, ha minden összedől.
Téged követni: nem menekülés,
hanem út Jézus felé – biztos, élő híd.
Állj mellettünk, Mária, ma is,
mindennapok apró keresztjeinél.
Kérünk, légy velünk, míg tart az út,
és add, hogy hűségben legyünk övéi!
2025. május 24., Csíkszereda