Szeptember 8-án, egy napsütéses hétfő reggelen Józsika izgatottan ébredt. Ma van a nagy nap: először megy óvodába! Anya szép ruhába öltöztette, apa segített összepakolni a hátizsákjába, a nővére pedig biztató mosollyal fogta meg a kezét.
– Nagyfiú vagy már, Józsika – mondta anya.
– Én imádtam az ovit, ott sok barátod lesz és azok a finom ebédek! – tette hozzá Krisztina.
Elindultak együtt, és amikor beléptek az óvoda színes termébe, mosolygós óvónéni köszöntötte őket.
 |
Izgatottan tette meg az első lépéseket az oviba |
Józsi anya kezét fogva kissé félve lépett az óvónénihez, átnyújtva a neki hozott virágcsokrot.
A teremben már fiúk és lányok játszottak vidáman. Volt ott tűzoltóautó, építőkocka, indián sátor és színes könyvek is. Józsika először kissé félénken állt, de hamarosan odament hozzá egy kisfiú és így szólt:
– Gyere, építsünk tornyot!
Józsika arca felragyogott, és máris együtt pakolták egymásra a kockákat. Kis idő múlva csatlakozott még két kisfiú is, és közösen nevetve építettek egy hatalmas várat. Közben a család többi tagja szép csendben kisomfordált, de az óvónéni lelkére kötötték, ha bármi baj van hívja és azonnal jönnek érte.
Amikor eljött az ebéd ideje, az óvónéni azt mondta:
– Gyerekek, mielőtt eszünk, imádkozzunk együtt.
A kicsik összetették a kezüket, és Józsika is suttogva mondta velük a hálaadó imát.
Ebéd után pihenő következett. Józsika először furcsán nézte a kis ágyakat, de amikor mindenki lefeküdt, ő is bebújt a takaró alá. Az óvónéni a három kismalac történetét mesélte, és mire a mese véget ért, Józsika álomba szenderült.
Délután amikor anya, apa és nagy testvére érte jöttek, Józsika boldogan szaladt hozzájuk.
– Na, milyen volt? – kérdezte apa.
– Nagyon jó! – kiáltotta Józsika. – Játszottunk, imádkoztunk, építettünk várat, és még új barátom is lett!
Anya megölelte, testvére pedig büszkén megsimogatta a fejét.
– Látod, én mondtam, az óvoda tele van csodákkal! Megehetem az uzsidat? – kérdezte nővére.
– Neked adom, te vagy a tesóm! – mondta Józsi büszkén.
Józsika másnap reggel is örömmel indult az óvodába, mert tudta, hogy ott játszótársak, kedves óvónénik és vidám kalandok várják. A történet itt nem ér véget, igazából csak most kezdődik…