 |
| Böjte Csaba kereszthordozása... |
Iochom Zsolt: Vállon vitt gyermekkor
(Böjte Csaba 67. születésnapjára)
Válladon gyermek, nevetés és súly,
de nem teher: létra az égig.
Fahalmok közt, föld és menny határán
mosolyodban Isten derűje fénylik.
Szemedben csűr a világ:
szép búzaszemeket gyűjt a kegyelem,
Szent Ferenc példáján tanulva
te hálát adsz a rádmért terhekért.
Gyerekek: lajtorja, égbe nyúló fa,
mindegyik ágán egy mosoly terem.
„Isten nem teremt selejtet” –
e mondatodban ott a Kegyelem.
Mert élni tanítasz puszta jelenléttel,
és nevelsz, mikor csendben vagy, s mikor beszélsz.
Előttünk az ország, mely nem porból épül,
s ahol a szeretet az egyetlen jel.
S mikor válladon a gyermek megpihen,
nem csak testét tartod, hanem a holnapot.
Egy ferences kicsinységével tartod meg
a világ legnagyobb súlyát: a rábízottakat.
Áldott legyen ez a hatvanhét év,
mely nem múlt, hanem magvetés.
És áldott legyen az út előtted,
melyen Isten országát építed…
2026. január 24., Csíkszereda