Január 22-én, a Magyar kultúra napján ünnepi hangulatban telt meg a Kájoni János Megyei Könyvtár Cseke Gábor terme: kettős könyvbemutatóra gyűltünk össze, ahol legújabb köteteim, a Mese csókkal és a Kereszt tény kerültek a középpontba. Az est nemcsak egy újabb irodalmi esemény volt, hanem egy személyes, gondolatgazdag beszélgetés az alkotásról, hitről, otthonról és apaságról.
A beszélgetést Veress Viktória moderálta, aki hegedűjátékával is emelte az est ünnepélyességét, ugyanakkor Veress Krisztina csellójátéka teremtett bensőséges atmoszférát.
Az est különleges pillanata volt, amikor átvehettem a Kájoni János Megyei Könyvtár kulturális nagykövete címet igazoló oklevelet, amely egy évre szóló felkérést jelent az olvasás és a könyvkultúra népszerűsítésére, különösen a fiatalok körében. Berde Mária és Zsidó Ferenc után betölteni ezt a feladatot igazán megtisztelő!
A beszélgetés elején az életutam került szóba. Kézdivásárhelyről indultam, tíz évet töltöttöm Csíkszeredában, immár hét éve pedig Székelyudvarhely az otthonom. Bár a városok földrajzilag közel vannak egymáshoz, mindegyik saját világot jelentett számomra. Kézdivásárhely gyökereket adott, Csíkszereda formálta alkotói identitásom, Székelyudvarhely pedig egyfajta megérkezést jelentett: családot, közösséget és alkotói nyugalmat. A különböző terek és közösségek mind hozzátettek ahhoz a hanghoz, amely ma az írásaimban megszólal. Jelenleg kétlaki életformát folyatunk: hétköznap Székelyudvarhelyen élünk, hétvégente Csíkszeredában és Csíksomlyón töltekezünk.
Verseimben gyakran próbálok hidat építeni a látható és a láthatatlan világ között. Az alkotói folyamat számomra belső utazás, amelyben a kimondható és a kimondhatatlan találkozik.
Az elmúlt öt évben több mint 150 antológiában jelentek meg írásaim. Az írás számomra nem projekt, hanem életforma: a világ megértésének és újrateremtésének eszköze.
A beszélgetés egyik legmeghatóbb része számomra az apaságról szólt. Kisfiunk mélyen átformálta nemcsak az életem, hanem az írásaimat is. Az apaság a jelenlét, a felelősség és a feltétlen szeretet új dimenzióit nyitotta meg számomra. Ezek a személyes pillanatok finoman, lírai módon jelennek meg verseimben és prózáimban, gyakran kimondatlanul, mégis erőteljesen. Azóta számos gyerekvers, mese és most már Józsis OviKalandok születnek.
Végül két új könyvemről faggatott Viktória:
Az advent idején megjelent a Kereszt tény című verseskötetem, a magyarországi Holnap Magazin Kiadó gondozásában. Ezek a versek hosszabb belső folyamat eredményei: hit, kérdésfeltevés, csend és keresés szövedékei. A versek önálló könyvvé rendezése egy pályázatnak köszönhető. Nagyon jó fogadtatása volt, szinte az összes példány gazdára talált.
Az alábbi verset olvastam fel a kötetből:
Iochom Zsolt: Egy beteg imája
Először kérdések gyötörnek.
Miért? Miért én, Uram?!
Beléd hasít a fájdalom.
Majd elcsendesedsz.
Utána imádkozol.
A Csíksomlyói Szűzanya elé borulsz,
imád halk, szavaid reszketnek,
mint a gyertya lángja a hajnali szélben.
Foggal-körömmel kapaszkodsz
az életbe, az utolsó morzsányi erőbe.
Szeretnéd látni felnőni unokáid.
Elfáradsz. Elalszol a fájdalomban.
Aztán egy nap már csak suttogod:
Istenünk, te Áron püspököt…
’legyen meg a Te akaratod.
És akkor történik valami – csoda –
Nem dörömbölésre, nem könnyekre,
nem könyörgésre, hanem csak úgy.
Békesség tölt el, nyugalom árad,
a csend köréd fonja magát,
és hirtelen tudod:
minden rendben lesz.
Veled van az Isten.
Ő a Kegyelem.
A Mese csókkal című prózakötet címe egyszerre játékos és sokértelmű: utal a történetek mesés, olykor mágikus hangulatára, de arra is, hogy minden történetben ott rejlik egy érzelmi érintés, egy „csóknyi” emberi közelség.
A kötet szerkesztői elve az volt, hogy különböző hangulatú és tematikájú történetek mozaikként rajzolják ki az emberi létezés sokszínűségét: hétköznapi és rendkívüli pillanatok, humor és melankólia, realitás és fantázia találkozik benne.
 |
Bartók Béla: Este a székelyeknél műve méltó befejezése volt az estnek. |
A Magyar kultúra napján tartott kettős könyvbemutató nemcsak irodalmi esemény volt számomra, hanem ünnep: az olvasás, a zene, a család és a közösség ünnepe. Zárszóként az idei tervekről beszéltem: az antológiák helyett idén a saját könyvekre fókuszálok, dolgozom regényemen és egy új versköteten, amely Csíksomlyóhoz kötődő Mária-verseket fog tartalmazni.
Köszönettel tartozom mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte az estet, külön köszönet páromnak Veress Viktóriának a moderálásért és a hegedűszóért, valamint Veress Krisztinának a csellójátékért. Nagyon örültem, hogy édesanyám is jelen volt ezen a szép ünnepen (Édesapámnak is könyvbemutatója volt a Magyar kultúra napján, így ő nem tudott itt lenni.)
Az est bizonyította, hogy a könyvek valóban hidakat építenek: ember és ember, múlt és jelen, látható és láthatatlan között.
 |
| Aki mindig mellettem van... |
A könyvbemutató végén kötetlen beszélgetésre, dedikálásra is sor került. Bár személyesen ezúttal nem lehetett jelen egy tartalmas beszélgetés készült Borboly Csaba közösségi oldalára:
Köszönet a fotókért: András Ervinnek, Gábor Rudolfnak, Lukács Boglárkának, Sándor Antalnak és a könyvtár munkatársának! Köszönet a Kájoni János Megyei Könyvtár menedzserének és a munkaközösség tagjainak a remek szervezésért!