Iochom Zsolt: Fény suhan át
Fény suhan át az ágak közt, ki őrzi fénylő csillagod,
s ha földre hullsz, az éj ölén új hajnalt nyit a holnapod.
Én tudom már: a lét örök, a lélek nem hull semmibe,
a láthatatlan kapu nyit, és átvezeti lelked az örök fénybe.
Fény suhan át az ágak közt, s ha testem egyszer elpihen,
egy csillag gyúl az égen ott, ahol már nincs sötét nekem.
Nem nyomhat össze semmi sem, nem olthat el a mélység sem,
mert lélek vagyok, fény vagyok, s a végtelenbe érkezem.
Fény suhan át az ágak közt, a mindenséget megleled,
egy halk sóhaj az időben, s a pillanat örökre veled.
Lágyan ring bennünk a vágy, mint szélben táncoló levél,
de én tudom: az élet éled, s a lélek tovább él mindezen…
2026. február 6., Székelyudvarhely