Iochom Zsolt: Hazatérve
Macskakövek csengenek léptem nyomán,
zúzmarás házak, csendes udvarterek,
a Nemere hideg leheletet fúj a téren át.
Gyerekkorom halk nevetése dereng,
ezer emlék szívemben pihen.
A főtéren padok és vén tuják,
hó takarja Gábor Áron alakját,
mintha mesélne a régmúlt időkről…
Istenem, hányszor futottam itt át,
ha késtem el a színikörről.
Ott áll csendben Márton Áron alakja,
kőbe vésett hittel, szelíd akarattal,
imára kulcsolt kezeiben jóság.
Szava bennem ma is utat mutat:
Erőnk a lelkesedés. És ez mindenható.
Egy ismerős arc rám köszön végre:
Hazatértél? – kérdi nevetve.
És én állok ott, mosolygok csendben.
Kézdivásárhely, te őrzöd álmom,
magamhoz ölellek, édes szülőváros.
2026. február 9-10.