Iochom Zsolt: Tavasz jő!
Amióta feltűntél, fényesebb a napsugár,
S azóta százszor szebben zeng az erdő, a határ.
Csak a télnek hűvös árnya halkan még visszanéz,
s a hóvirág reszketőn bújik ki, hisz a föld nehéz.
Amióta feltűntél, zöldül a völgy, a határ,
s azóta a dér-csipkézte ág is új reményre vár.
Csak a szellő titkon súgja, a tél még vissza-visszanéz,
Ám a tavasz ránevet: Sipirc innen, te csibész!
Amióta feltűntél, táncot lejt a napsugár,
s azóta a kis pacsirta ég felé dalolva száll.
Csak a hó még meg-megrezdül, jég rian a Küküllőn,
De a föld már lágyan súgja: hé, emberek, tavasz jő!