Iochom Zsolt: Téli imádság
A fenyők az égig emelkednek,
águkon fehér zsoltár a hó.
Az ég fölém borul, mint oltárkendő,
kékje halk imává csendesül.
Uram, taníts meg úgy maradni jelen,
mint ág a súlyos ég alatt:
nem kérdezni, nem vitázni,
csak hordozni a ráhulló csodát.
Ha bennem is elcsitulna minden,
ha szívem nem kívánna mást,
csak befogadni e néma fehérséget,
mely az örök ég felé vezet.
És ha egyetlen percig igaz lennék,
tiszta, mint friss hó a tájon,
talán meghallanám benned a csendet,
s a csendben önmagam találom...
2026. február 24., Bálványosfürdő