Iochom Zsolt: Tavaszi virágok
Harmat ül a réten,
a reggel puha fénnyel érinti a földet,
a szél tenyerében
már tavaszillat ring,
s egy sóhaj indul útnak,
hátha rátalál a napra.
A fény rám csillan,
szememben rügyet bont a tegnap,
s ha a szív kinyílik a szélben,
mondd, merre fut a pillanat?
A fű között nesztelen
kinyílik egy kis sárga virág,
mintha a föld mosolya volna,
apró szépség a zöldben,
és a fény már nem fél
megérkezni hozzánk.
A fény rám csillan,
szememben rügyet bont a tegnap,
s a fű közt egy apró sárga virág
a napot csodálja.
Hirtelen tudom:
a tavasz mindig megérkezik,
a világ ébred,
a szívem is mozdul vele,
csak a lelkünknek kell
kinyílnia hozzá.
2026. március 4., Székelyudvarhely