Iochom Zsolt: Vidéki lány Budapesten
Jaj, de fura ez a Pest, hát komolyan mondom,
minden sarkon sztárok, celebek és kondom.
Forgalom, zaj, villogó lámpák sora,
napközben dugók, dudák harsány szava,
hogy nyugodt legyél, azt itt ne várd soha.
Kinn a pláza előtt ültem egy padon,
csak bámultam, mi lesz ebből a nagy napon.
Miközben folyt mellettem a Duna s a duma,
egyszer csak jött két srác, laza típus,
túlzottan nyomultak, volt bennük habitus.
- Hé, cica, mi a neved? Hol laksz, kicsi nyúl?
Én meg csak pislogtam, mint aki most tanul,
Hogy működik a város, mi itt a protokoll.
Aztán elvörösödve elárultam nevem,
De hogy most mi legyen, nem tudtam hirtelen.
Jött aztán egy pasas, fénylett, mint az égbolt,
Öltönye Gucci vagy valami hasonló volt.
Kicsit túl fancy-trend, bajsza kis kackiás,
De ahogy megszólalt, akár egy Lackfi-vers,
csak a modora volt nekem cseppet nyers.
Szép vagy, gyöngyöm, jössz velem most haza?
Nem lehet - mondtam, anyám szigorú,
Tilos bárkivel menni, főleg, ha így nyomul!
- De hát kis szívem, csak egy séta legyen,
Nem lesz belőle baj, anyád nem tudja meg!
Szeme furcsán villant, nem tetszett a sztori,
Mondtam: Köszi, nem!, és mentem is, sorry.
Most még elmélkedem: mi lett volna, ha...?
Csillogó románc, vagy sima kamu-duma?
Jön a busz, felszállok, jobb, ha megyek haza!
Vidéki lány vagyok, nem plázacicamaca.
2026. március 3., Csíkszereda