Iochom Zsolt: Április tizenhat
Hajnal volt.
Csizmakopogás verte fel az utcát,
és az álom félbeszakadt.
Ajtók nyíltak, jött az ukáz.
Csak annyit vigyenek…
ötven kilónál nem többet.
De nem tehetjük mérlegre
egy család évszázados emlékeit.
A zsinagógákban összegyűlt a félelem,
mint sűrű, kimondatlan ima,
és a téglagyárak udvarán
a csend szomorúsággal párosult.
Vonatok indultak.
Nem volt menetrendjük,
csak irányuk.
És a sínek monoton kopogása
mind ugyanoda vezetett.
Április volt.
Azon a tavaszon
nem virágok nyíltak,
hanem sebek.
Ma csend van.
Emlékezünk.
és emlékeztetünk.
Nem hangosan,
csak csendben,
mert ami igazán fáj,
az némán kiált
bennünk…
2026. április 16., Székelyudvarhely