Iochom Zsolt: Én nem olvasom a könyveket
van egy könyv bennem
nem a polcról vettem le
nem is írtam meg egészen
valahol félúton született
egy gondolat és egy érintés között
nem papírból van
hanem abból a csendből
amikor végre nem kell sietni
és egy mondat megvár
utolér, vagy utolérem magam
mint amikor valaki melletted olvas
és nem kell megszólalni
és közben olvasott engem is
a történetek nem történetek voltak
inkább emlékek,
amik még nem történtek meg
a sorok között hely volt
leülni, megállni
maradni egy kicsit
és amikor becsuktam
nem lett vége
csak bennem folytatódott tovább
most már tudom
nem én olvasom a könyveket
hanem ők hagynak nyomot bennem
és van egy érzés
amit nem lehet elmagyarázni
csak felismerni
amikor egy mondat
halkan hazatalál
2026. április 23., Csíkszereda