Iochom Zsolt: Társ kell
Társ kell a csókhoz,
a szerelemhez –
ahogy visszhang a hanghoz,
tükör a tekintethez,
és tavasz a rügyfakadáshoz.
Mit ér a tűz,
ha senki sem melegszik mellette?
A dal, ha nincs, ki meghallja,
az álom, ha nincs, ki megálmodja?
A nap is értelmetlen
a szemek nélkül,
melyek megcsodálják.
A kenyér is magányos,
ha nincs, ki megtörje,
és a hazatérés csak út,
ha nem vár rád senki.
Társ kell –
a tánchoz a másik lépése,
a szélnek a fa lombja,
hogy játéka ne legyen puszta vihar.
Társ kell –
nemcsak az ünnephez,
de a csendhez is,
hogy ne némaság legyen,
hanem béke.