Iochom Zsolt: Fényből szőtt árnyék
Az ember, amíg fiatal,
olthatatlan vágyat hord magában
kitörni, megmutatni, kimondani,
szavakban, tettekben,
vagy csendbe öltöztetett versekben.
Jó leírni a kimondhatatlant.
Egy napon teherbe ejtett a Múzsa,
és azóta szülnöm kell
az év minden napján.
Verseket, gondolatokat, meséket.
De ezek a gyermekek
csak akkor maradnak életben,
ha kézbe veszik őket,
ha szemükbe néznek a soroknak,
ha szívükön át olvassák őket.
Tudjuk, nincsenek jó vagy rossz gyerekek.
Csak olyanok, akikre figyelnek,
és olyanok, akiket elfelejtenek.
Az ember addig fiatal,
amíg mer gondolkodni,
és le meri írni,
amitől fél.
Akkor írok, ha boldog vagyok,
vagy ha csalódott.
Szerencsés vagyok,
mert tudok örülni
minden apró szépségnek,
és boldogsággal tölt el, hogy élek.
Akt, portré, táj vagy csendélet –
minden csak a szavak vonalvezetése.
Fény és árnyék,
sötétség és világosság,
öröm és szomorúság,
mosoly és derű,
türkiz kíváncsiság,
gyermeki hit –
ez a palettám néhány színe.