Iochom Zsolt: Felnézni a keresztre
Kétszázhetvenöt éve áll e hely,
s fölötte ugyanaz az ég ragyog.
Más arcok néznek fel a keresztre,
de ugyanúgy kondulnak a harangok.
Hány ember lépte át e küszöböt,
reménnyel, könnyel, hálával szívében,
hány gyermek homlokán csillant a víz,
s lett egy új név felírva odafenn.
Hány kéz simult itt egy másik kézbe,
mikor két élet egy útra indult,
hány anya kérte csendben Máriát,
hogy őrizze azt, kit szíve hordozott.
És hányan jöttek roskadó teherrel,
mikor már nem volt emberi vigasz,
csak térdre hulltak a kereszt alatt,
s a csöndben mégis megszólalt az Isten.
Falak között évszázadok suhantak,
tél jött, tavasz, háború és béke,
nemzedék indult, nemzedék pihent meg,
de állt a kereszt, föld és Ég közé téve.
Szent Kereszt templom, kétszázhetvenöt év
nem puszta szám az idő homlokán:
megannyi élet, megannyi fohász,
egy nép hűsége századokon át.
Harangod szóljon még sok nemzedéknek,
hirdesse völgynek, hegynek, városnak:
van hely, ahol az ember hazatérhet,
és van Kereszt, mely mindig megtart.
2026. szeptember 14., (Csíkszereda)