Iochom Zsolt: 800 év távlatából
(A Naphimnusz-kiállítás megnyitója után)
Uram, tiéd minden dicséret,
minden szépség, minden hála
visszaszáll Hozzád.
Minden, ami él, Téged dicsér,
szívünk csak sejti, ki vagy.
Áldott légy, Uram, a Fényért,
ami reggel bekopog az ablakon
és este még mindig ott van bennünk
még akkor is, ha már nem látjuk.
Áldott légy a Napért,
mely lelkünket
és arcunkat simogatja,
mint egy isteni érintés.
Áldott légy a Szélért,
ami meglibbenti a fákat,
meg a hajunkat a zebrán
és néha a gondolatainkat is.
Áldott légy, Uram, a Vízért,
ami tisztán csordogál
vagy cseppenként esik,
de mindig életet jelent.
Áldott légy, Uram, a Földért,
hogy évezredek óta cipeli a városokat
és még mindig képes virágot hajtani
a repedezett beton közepén.
Áldott légy a Csendért,
hisz világunkban oly sok a zaj,
rátalálsz egy hajnal előtti pillanatban,
amikor már nem kérdez senki semmit.
Áldott légy, életért, halálért,
aki nem siet, csak vár,
csöndes, mint egy régi ima,
amit már nem félünk kimondani –
és amikor megérkezik
már nem visz el,
csak hazakísér,
ahogy tette akkor is, nyolcszáz éve,
amikor egy szegény testvér
dalba szőtte a Teremtőt
Szent Ferenc atyánk
égi fénybe írta a Naphimnuszt
és a föld, a szél, a nap
mind vele zeng ma is -
ha figyelni tudunk, mi,
a remény zarándokai…
2025. április 3., Székelyudvarhely
