Iochom Zsolt: Örök ecset
(András Csaba festőművész emlékére)
Színekben éltél, fényekben álmodtál,
a csendben festettél sorsot, arcokat.
Ecseted nyoma most az időn átszáll,
s vásznadra hullnak a hold-harmatok.
Nem kérdeztél, csak mentél csöndesen,
mint aki tudja: a fény visszatalál.
Egy régimódi, tiszta érzelem
rezdül még bennünk, s benned él tovább.
Az ecseted már nem remeg kezedben,
de festi tovább az örök szimfóniát.
Minden vonásod egy sóhaj a csendben,
minden színed emlékké lett bennem.
A föld ma eltakart, de nem feled,
emléked lágyan szívünkbe simult.
A műveid élnek – s te bennük leszel,
mint fény, mely a vásznon túl is kigyúl.
2025. április 1., Székelyudvarhely
