- Egy.
- Kettő.
- Három.
- Négy.
- Öt.
- Hat.
- Hét.
- Nyolc.
- Kilenc.
- Tíz.
- Tizenegy.
- Tizenkettő.
- Tizenhárom.
- Tizennégy.
- Tizenöt.
- Tizenhat.
- Tizenhét.
- Tizennyolc.
- Tizenkilnc.
- Húsz.
- Huszonegy.
- Huszonkettő.
- Huszonhárom.
- Huszonnégy.
- Huszonöt.
- Huszonhat.
- Huszonhét.
- Huszonnyolc.
- Huszonkilenc.
- Harminc.
Mindössze fél perc...
Kinyitottam szemem:
- Aki bújt, aki nem mentem!
Mindig ezt csináljuk, hosszú évek óta játszodjuk, de még nem untuk meg.
Ő elbújik valahol,... én meg próbálom megtalálni.
Néha sikerül, néha nem.
De mint minden játékban, itt sem lehet mindig nyerni!
- Csak tudnám, miért mindig én vagyok a hunyó – zsörtölődök néha magamba.
Csendben lopózok, belesek minden bokor alá, hisz olyan kicsi, bárhol elrejtőzhet.
Sokak szerint akkor találod meg, ha nem is keresed.
A játék lényege éppen a keresgélés. Két ember játéka, tele titokkal, rejtéllyel, varázslattal. De, amint megtalálod...vége a játéknak!
- Ipiapacs!
Következik az ecc-pecc, és kiderül ezúttal ki bújik el a másik elől.
Izgalmas játék. De nem érdemes annyira elbújni, hogy ne találjanak ránk, hisz elunjuk úgy az életünket.
Sokan vannak, akik tipikusan mindig ugyanoda bújnak el. Idővel könnyen kiismerheted mások rejtekhelyeit. De ne foszd meg őket a játék örömétől. Menj a közelükbe, majd hirtelen válts irányt. Szívük hevesebben kezd dobogni, majd nagy sóhajtás: Hú, ezt megúsztam. Ha gondolod, nyerni is hagyhatod. Hisz mindenki szeret nyerni.
Az emberek nem azt szeretik, ha vicceset mondasz, hanem ha nevetsz a vicceiken.
Az emberek nem azt szeretik, ha elmeséled mi bánt, hanem ha végighallgatod őket.
Az emberek nem azt szeretik, ha megöleled őket, hanem ha átkarolhatnak téged.
Az emberek, az emberek... csak magukra gondolnak. De ki lesz a húnyó? Ki huny szemet? Ki keresi a másikat? És ha megtaláltad?
Most ne gondolj rá...
Csak húnyd be a szemed, és számolj el...
Majd indulj el és találd meg a szerelmet, hisz ott rejtőzik valahol, valakiben... és csak arra vár, hogy megtaláljad!