Rekviem a mobilomért...

Szomorú a szívem... Elveszítettem valamit, ami nagyon fontossá vált az évek során számomra... A hétvégén végleg elromlott. Kikapcsolt, se kép se hang... Az évek során lekopott a festék gombjairól, ütött kopott lett kijelzője, és már alig lehetett érteni mit ,,mond,, A haverok sokszor tettek megjegyzést, hogy miért nem cserélem le, nem látom, hogy milyen nagy, milyen súlyos, és nem is a legjobb márka. Valóban ezer és ezer márkásabb, mindenféle kütyüvel felszerelt telefont árulnak minden utca sarkán, de én valahogy sose vágytam másra. Ez az egy, úgy a szívemhez nőtt. Benne volt minden titkom. Szeretők, és szerelmek, nevek, címek és telefonszámok, régi idők elmentett SMS-ei, PIN kódok és születésnapok. Ő volt az én lelkiismeretem, aki minden nap az adott órában költött, figyelmeztetett mikor hova kell mennem. Vele ébredtem, és vele aludtam el.
Most hogy vége, kénytelen voltam egy új telefont vennem. Új, szép, könnyű, van beépített memóriája, 2 megapixeles kamerája, sőt még MP3 zenét is játszik. Mégis idegen. Nem ismerem még a hangját, nem tudom kezelni... még mindig a régire gondolok. Itt van most is az asztalomon. Emlék, sok szép emlék fűz hozza. Mennyi titkot tud... de bízhatok benne... hallgat...
Mivel telefonom elromlott és minden telefonszámot rajta tároltam, így mindössze 2, számomra fontos ember számát sikerült elmentenem. Így tiszta lappal kezdhetek "új életet". Megszabadultam egy csomó ismeretlen-ismerőstől, és nem működő számoktól.
Nincs mese... tovább kell lépni...