Ma adták át ünnepélyesen a régi-új pompájában tündöklő, kívül-belül megújult gimnázium-épületet Csíkszeredában. A festett üvegablakokat figyeltem. Milyen fakók és sötétek voltak. Pedig ugyanaz az üvegablak, amiben már máskor annyit gyönyörködtem. Csak ma egy borús nap van, és nem süt rá fényt a Nap. Hiányzott az a földöntúli ragyogás, ami életet lehel beléjük. Mikor estefele arra sétáltam a teremből kisugárzó fény miatt gyönyörűen látszott Szűz Mária és Szent István alakja az üvegablakokon. Elgondolkoztam, hogy ugyanazt az üveget milyen másképp látjuk napsütötte vagy éppen borús időben. Milyen másképp rajzolódnak ki a színek és a formák attól függően, hogy kívülről, vagy belülről szemléljük.
És ezzel így vagyunk mi magunk is. Milyen más embernek látnak azok, akik távolról, kívülről néznek ránk, sokszor borúsan. Ők nem látják meg a lelkünk ablakain átszűrődő fényben azokat a képeket amik kirajzolódnak lényünk zeg-zúgaiba. A bennünk élő szavak, gondolatok, érzelmek a szeretet fényében válnak igazán láthatóvá. Ettől egyedi és különleges minden ember. Ettől vagyunk szerethetőek. Ezért tudunk szeretni.
Légy önmagad!
És ezzel így vagyunk mi magunk is. Milyen más embernek látnak azok, akik távolról, kívülről néznek ránk, sokszor borúsan. Ők nem látják meg a lelkünk ablakain átszűrődő fényben azokat a képeket amik kirajzolódnak lényünk zeg-zúgaiba. A bennünk élő szavak, gondolatok, érzelmek a szeretet fényében válnak igazán láthatóvá. Ettől egyedi és különleges minden ember. Ettől vagyunk szerethetőek. Ezért tudunk szeretni.
Légy önmagad!