Ma délután míg az állomáson vártam az autóbusz
érkezését elém bicegett – jóformán a semmiből – egy szakadt ruhát viselő,
bozontos hajú, nagy szakállú ember és megállt előttem.
– Hajléktalan vagyok, kérlek segíts rajtam. Ha
csak banival, nekem az is sok! – mondta miközben egymás szemébe néztünk.
Tekintete szép és tiszta volt.
Pénztárcámba nyúltam, találtam egy 50 banist és
még pár darab 10 banist, így a „tehertől” megszabadulva neki adtam az aprót.
Míg az aprókat összekotorásztam tenyerét kuporgatva elém tartotta. Mikor a
pénzt a kezébe tettem, akkor fedeztem fel, hogy milyen sebhelyes volt a tenyere. A
forradások nyomai, hegei látszódtak.
- Köszönöm! – mondta, és amilyen hirtelen
érkezett, csakhamar el is távozott a látókörömből.
Míg a buszra vártam, a látott kézsebekre
gondoltam, és eszembe jutottak Jézus szavai: „Amit eggyel a legkisebbek közül megtesztek, azt velem teszitek meg.” Az évek során megtanultam: jót tenni jó! És ha nem vagy képes világmegváltó nagy dolgokra, akkor tégy meg sok kicsit, de nagy szeretettel. Hisz csak a szeretet képes megváltani ezt a világot...
Légy Segítőkész!