Bár hivatalosan október elsején ünnepeljük az
Idősek Napját, egész héten voltak rendezvények tiszteletükre, Csíkszeredában ma
délután több órás zenés-verses-táncos gálával készültek a szervezők. Az előző
évekhez hasonlóan idén is felkértek, hogy pár verssel ajándékozzam meg a nap
ünnepeltjeit.
A rendezvény végén odajött hozzám egy néni,
kezében szorongatva egy kis újságkivágást a Csíki Hírlapból. Ujjával rábökött a
képre: - Ez itt én vagyok! Itt meg mellettem a legjobb barátném... A jó Isten
nyugtassa! Látja ezt a képet maga készítette rólunk, itt írja a nevét! – mondta
lelkesen.
Majd elővette a fényképezőgépét és megmutatta
a szavalás közben rólam készített fotóját. – Most én fényképeztem le magát! –
mosolygott.
Közben elgondolkodtam, hogy az ő számára,
milyen értékes az a kivágott újságcikk, azzal a fehér-fekete fotóval, ami nem
sokkal legjobb barátnője elvesztése előtt készült.
– Érdemes dolgozni! Ezért... az ilyen
pillanatokért! Az őszinte mosolyért és a szívből jövő köszönetért!
Légy hálás az Életnek!