Gondolatok a hazaszeretetről...

Ma este a Szekler együttes koncertjén dalaikban a székelyek évszázados, évezredes múltja elevenedett meg. E dalok megerősítenek bennünket abban, hogy igazán van mire büszkék legyünk, olyan múlttal rendelkezünk amilyennel kevesek. DE mi, mai nemzedék nem élhetünk a múltban. Nem tekinthetünk mindig csak a múltba. Tény, hogy az évszázadok soha nem voltak túl kegyesek népünkkel, mindig meg kellett vívjuk csatáinkat, és sokszor őseink életüket, vérüket adták a szülőföld védelméért. Mégis a legnagyobb csapást számunkra a Trianoni békediktátum jelentette, amikor leszakítottak az anyai ölből, és egy mostoha anya gyermekei lettünk. Bár az ő házában élünk, soha nem cirógatta meg arcunk, soha nem volt hozzánk egy kedves szava, így nem csoda, hogy mi sem szeretjük őt igazán. De nem árva a székely nép, ott van neki égi édesanyja, a csíksomlyói Szűz Mária, akinek lábainál évente milliók ajkát hagyja el a hála és a köszönet szava. A múlt hibáiból tanuljunk, a hitben mélyüljünk el, az összetartásban erősödjünk meg, hisz csak így lehet jövőnk, házunk, hazánk.

Légy hazádszerető!