Ma délután Isten kezében címmel tartottak szavalóversenyt a csíkszeredai Segítő Mária Gimnáziumban. Mivel kisdiákként, majd középiskolásként is rendszeresen részt vettem különféle szavalóversenyeken így különös vonzalmat érzek a versek iránt, nem csak olvasni, szavalni, - esetenként írni -, hanem hallgatni is szeretem őket. Az istenes verseket kimondottan. Ezek a versek imádságok, párbeszédek Istenhez, Istennel. Ezek a versek erőt adnak az embernek, a léleknek, hogy soha nem vagyunk egyedül, hogy Isten tenyerén hordoz bennünket, és nem kell félnünk, mert életünk az ő kezében van, ha nem tudjuk a helyes irányt, vagy eltévedünk a bűnös világ útvesztőiben, ő fogja a kezünk és kivezet a Fény felé. Milyen jó, amikor azt érezzük, hogy átölel a szeretet. Milyen jó, amikor kedvesünk kezében a kezünk. Milyen jó, amikor egy szeretett kéz megsimogatja arcunkat, cirógatja hajfürtjeinket. A legjobb helyen, a legnagyobb biztonságban csak Isten kezében lehetünk...
Légy kéznél!
Légy kéznél!