Dalokban élő

Cseh Tamás halálának 4. évfordulóján

Itt születtem Magyarországon,
Kelet-Európa peremvidékén,
Bár szétszéledtünk a Kárpátok között
Gyertyák vagyunk az éjszakában.

Az éjféli gyors fékez, majd megáll.
Az ócska cipő sarka hangosan kopog,
Budapest, Batthyány-tér - végállomás.
Ágyő-t mondok, és megyek tovább.

Háromnegyed egy van, eltelt az idő,
Megyek az utcán egy bogár száll felém,
Gyerekkorom gyerekdalára gondolok:
- Cserebogár, sárga cserebogár...

Népdal  szülte, vagy Petőfi élete?
A véletlen muzsikája lenne?
Biztosra már magam sem tudom,

A jobbik részem itt hagyom nektek,
Ez még csak a kezdet kezdete,
A fiú dala örökre miénk.

Az utolsó villamossal robogok tovább,
A képzelet szálfái közt,
Zsebemben ott lapul a Biblia,
Boldogasszony anyánkat mormolok.

- Csönded vagyok én Istenem,
(Bár én voltam a Parkett Ördöge)
Jó év volt! Karom kitárva:
Köszöntelek Uram!

Életem utolsó gesztusa:
Helló halál, búcsúzom tőled,
Én a dalokban élek tovább!

2013. augusztus 7., Csíkszereda