Százezer szív egyszerre dobbant,
A hit lángja az egekbe lobbant,
Úrrá lett rajtunk a remény,
Istenünk, vezérünk te légy!
Adj nekünk hitet a mindennapi harcban,
Adj nekünk reményt a hétköznapi sarcban,
Adj nekünk szeretetet, hogy megfogjuk
kezünk,
Hisz a csatában csak együtt győzhetünk.
Gábor Áron útján ezer zászló lengett,
A „vezesd még egyszer” a távolba zengett,
Minden egyes lépés közelebb vitt minket,
hogy le tudjuk győzni félelmeinket.
Nincs okunk félni, mindig velünk van az
Isten,
Akkor se hagy cserben, ha épp vonat
nincsen,
Ha meg is próbálnak keresztbe tenni,
Mi merjük a keresztet vállainkra venni!
Nem olyan fából faragták Áron unokáit,
Ki az út szélén hagyná csíki komáit,
Sok jó székely kis helyen is elfért,
Ki Kökösre, ki Maksára időben odaért.
Így együtt ünnepeltünk egész
Székelyföldről,
A nagy menetelésünket láthatták az űrből,
Nem volt oly hosszú, mint Kínában a fal,
De a román szekus kínjában agyal.
- Vai de capu meu, van ezeknek eszük,
Hiába nincs vonat, nem használ ellenük.
Írjad Ion hamar: HR nulla három,
Vastagodjon a székely doszárom.
Csend van és rend van, így követel a tömeg,
Csendőr és rendőr tömegesen követ,
Népdalokat énekelve mi csak megyünk előre,
Minden lépés után, így kapunk újult erőre.
Székelyföld nem alkuszik,
A székely nép nem aluszik!
Ébredezik a szabadság,
Kell nekünk az önállóság!
2013. október 27., Csíkszereda