Emberek indulnak,
hömpölygő áradat,
egy pakli dohányért
ölni is tudnának.
Káin és Ábel
egymásnak feszülve
tízezrek vannak
a térre kigyűlve.
Szivárvány nincsen,
fekete március,
a balkáni gerle
nem hirdet örömhírt.
Bölcsességnek nincs itt helye,
buszokkal hozták
a csürhe népet.
Baltákkal és fejszékkel jöttek,
Részegen a békés magyarokra törtek.
Kiknek igazuk és hitük ellenére,
Egy szál gyertya és
könyv volt fegyverzete.
Szemével fizetett
az igaz szóért,
kinek anyja könnyű
álmot ígért.
Heródes napjai meg vannak
számlálva,
Lesz még Ádvent
a Hargitán,
Jön még új ősz,
és szebb tavasz,
Engedjük hozzánk jönni
a szavakat,
merjük ledönteni
a falakat.
Merjünk együtt lépni,
utcára vonulni,
Székelyvásárhelyt nem
szabad feladni!
Csillag a máglyán
minden magyar szavunk,
Itthon voltunk,
s mindig vagyunk!
Bolyaiak földje a
mi szülőhazánk,
Bernády György viselt
gondot reánk,
a kultúrának palotát
emeltünk,
magyar a mi
édes anyanyelvünk...
2014. március 19., Csíkszereda