Skalpra marad, víg a „Haza”!
Írt az idő, fogy a magyar.
Rabok vagyunk, vágy-szabadok,
Ez az érdek, ráfázhatunk!
A magunk kis kedvére
Elcseszünk,
Elcsenünk, hogy rablók tovább
Ne legyünk!
Raboltunk mi mostanáig,
Kifosztottuk unokáink,
Kik szabadon nem élhetnek,
Szolgák szülőföldön lesznek.
A magunk kis kedvére,
Elorzunk,
Elsózunk, hogy rablók tovább
Mi legyünk!
Sehol ennyi bitang ember,
Ki korrupt, ha kell, ha nem kell,
Kinek drágább Royce-érzete,
Mint a maga becs’ülepe.
A magunk kis kedvére,
Ellopunk,
Eldugunk, hogy rablók tovább
is legyünk!
Fényév a távolság Nyugattól,
Sikkasztunk napestig mi attól,
Láncot csak nyakunkba hordunk,
Aranytól csörgedez a hordónk!
A magunk kis kedvére,
Elteszünk,
Elleszünk, hogy rablók tovább
jól legyünk!
A bárgyú nép megint jó lesz,
Négyévente ha reánk tesz,
Mit ránk kentek a láz adók,
Lenyeljük, hadd gyalázzatok!
A magunk kis kedvére,
Elveszünk,
Elveszünk, hogy rablók tovább
csak legyünk!
Hol siratjuk a múltunkat,
Elmondjuk minden búnkat,
És áldjuk az eget érte,
legyen kenyér a jövő hétre.
A magunk kis kedvére,
Elfújjuk,
Elkúrjuk, hogy rablók tovább
hadd legyünk!
2014. március 3., Csíkszereda