Iochom Zsolt: Nem lehet?

Megint csupa kérdés:
Vajon hol jár?
Mit csinál?
Gondol néha rám?

Összefont tenyérrel
behunyt szemen át
magam előtt látlak,
mosolygok...

Olvadó jégvirág
már csak az emlék,
homlokom mögött
gyűlnek a ráncok.

Kár mindenért,
hitegetem magam,
miközben bandukolok
hazafelé az éjszakában.

Várok a légyottra,
Vágyok a légyittre,
Bujdosok, úgy kereslek,
talán ma megtalállak.

2014. május 20., Csíkszereda