Volt egy ember ki nagyot álmodott,
Eltökélte hogy nevét beírja a történelembe.
Mircea... cel Mare – hümmög a tükörbe...
– Én leszek majd a județ szeme-fénye!
Legekről beszélt, zászlót vizionált:
– Majd én megmutatom, ki itt a “király”.
Mihaszna székelyek, zászlót lobogtatnak,
De itt a Védelem, s velünk lesz Gabriel.
Van két kilométer, varrjátok asszonyok!
Legyen mit fiainknak holnap szétosszatok.
– Nincsen már primár, ki az utamba áll!
Nem dalol a hargitai fecskemadár...
Elűzünk innen minden fiatalt,
alacsony bérek, kevés munkahely,
az ANAF büntet, a DNA kutat,
s akinek esze van nyugatra tör utat.
Még húsz év, s Isten veletek!
S majd előkerülnek a dákó-leletek.
Lehullanak sorba az utcanevek,
s a boltba csak pâinet kérhettek.
Avram szobor lesz a téren
– S tán még egy nekem is kijár,
Hisz a legnagyobb zászlót
Ciuc-Szeredán én állítám...
2015. június 22., Csíkszereda
Eltökélte hogy nevét beírja a történelembe.
Mircea... cel Mare – hümmög a tükörbe...
– Én leszek majd a județ szeme-fénye!
Legekről beszélt, zászlót vizionált:
– Majd én megmutatom, ki itt a “király”.
Mihaszna székelyek, zászlót lobogtatnak,
De itt a Védelem, s velünk lesz Gabriel.
Van két kilométer, varrjátok asszonyok!
Legyen mit fiainknak holnap szétosszatok.
– Nincsen már primár, ki az utamba áll!
Nem dalol a hargitai fecskemadár...
Elűzünk innen minden fiatalt,
alacsony bérek, kevés munkahely,
az ANAF büntet, a DNA kutat,
s akinek esze van nyugatra tör utat.
Még húsz év, s Isten veletek!
S majd előkerülnek a dákó-leletek.
Lehullanak sorba az utcanevek,
s a boltba csak pâinet kérhettek.
Avram szobor lesz a téren
– S tán még egy nekem is kijár,
Hisz a legnagyobb zászlót
Ciuc-Szeredán én állítám...
2015. június 22., Csíkszereda