Iochom Zsolt: Én is...

Elkésett levél került
ma kezembe.
Szerelmi vallomás.
Kézzel írva.
Búcsúzóul.
Menekül az ember,
fél egésznek lenni.
Teljes gőzzel fékez,
ha már sínen lenne.

Életjel: két-évszám,
S az a kis vonal...
Az az életünk!
Az élet hídja: mi összeköt
Múltat és jövőt.
- Hogy értsem?
- Ez most mit jelent?!
Fogynak a holnapok,
Sűrűsödnek a tegnapok.

Olvadó jég kezedben
a jövőnk.
Európából-Európába
Menekülünk.
Gyalog járok a
XXI. században -
Lépésről-lépésre tanulok meg
Élni! Hisz:
Én is Ember vagyok!

2015. november 16., Csíkszereda