Mocorog bennem a vágy,
Ajtómon kopog az élet,
Ki az? – kérdezem félve.
Ne félj tőlünk, te zöldszemű,
Zöldfülű, angyalarcú lélek,
Nem bánt a néni,
Nem harap a bácsi,
Fogadj be minket...
csak egy éjszakára.
Kint hideg szél fúj,
Hóeső szitál,
Fázik a lelkünk,
Fagyos már a szívünk,
Megdermedt arcunkon
Gyermekkori mosolyunk,
Nem halljuk az angyal
Szózatát.
Ajtót nyitok.
Jöjjetek bátran!
S kínálom őket
Borral, kaláccsal.
Meleg töltötte el
Szobámat, lelkemet
Most értettem meg
Mélyen az ünnepet.
Ahogy virradt a vendégek
Útnak indultak,
Búcsúzóul homlokon csókoltak.
Szobám sarkában
Karácsonyfa áll
S a diónyi kis Jézus
Arcán mosoly ül...
Hóeső szitál,
Fázik a lelkünk,
Fagyos már a szívünk,
Megdermedt arcunkon
Gyermekkori mosolyunk,
Nem halljuk az angyal
Szózatát.
Ajtót nyitok.
Jöjjetek bátran!
S kínálom őket
Borral, kaláccsal.
Meleg töltötte el
Szobámat, lelkemet
Most értettem meg
Mélyen az ünnepet.
Ahogy virradt a vendégek
Útnak indultak,
Búcsúzóul homlokon csókoltak.
Szobám sarkában
Karácsonyfa áll
S a diónyi kis Jézus
Arcán mosoly ül...
