(A magyar nyelv napjára)
Nyelvednek rendületlenül
Légy híve, ó, magyar;
Szavaid bölcsőd, életed,
Mely ápol s betakar.
A nagy világon túl sehol
Nem szól úgy másik nyelv,
Mint itt, hol hangod született,
S hol mindig helyet lel.
E tájon annyi századon
Daloltak őseid,
Ez a nyelv őrzött múltakat,
S ad új reményt nekik.
Itt álmodott hős Árpád népe
Szebb, szabad holnapot,
Itt zengték százak Szózatod,
Hogy rabigát tiporj.
Szabadság! Itt zengett dalod,
Tiszta, bátor, szabad,
S elnémult annyi ajk, de szívük
Megőrizte szavad.
És annyi tört szív, fájdalom
S viszály után ma is -
Megőriz téged, ó, magyar,
A hűség lángja itt.
Nyelvek hazája, nagy világ!
Halljátok hangomat:
"Ezerszáz évnyi múltunk ír
Még számos holnapot."
Nem lehet, hogy szavunk fakó
Porrá hulljon hamar,
Hogy elnémuljon minden dal,
Mit magyar ajk dalol.
Nem lehet, hogy e büszke nyelv,
E szív, e tiszta ész,
Hiába várja álmait,
S a holnap kárba vész.
Még jőni fog, még jőni kell
Oly kor, hol égi fény
Sugároz minden mondaton,
S öröm lesz a remény.
Ha kell, a szó is meghal érted,
De nem tűnik soha,
Mert őrzik az évezredek,
S jövőd lesz otthona.
Nyelvednek légy ma hű fia,
Ó, magyar, szíveddel,
Hisz minden szóban ott az élet,
Élj hittel, reménnyel.
A nagy világon túl sehol
Nem szól úgy másik nyelv,
Áldjon vagy verjen sors keze:
E nyelvvel élned kell.
2024. november 13., Székelyudvarhely