Iochom Zsolt: Húshagyókedd
Lámpám fénye még világít,
az asztalomon papír, ceruza,
de most nem a bőség sorait írom,
hanem az elengedését.
Ma elhalkul a zene,
a tánc lecsendesedik,
a poharak nem koccannak,
csak a csend ül velem szemben,
és figyel… figyelmeztet.
A böjt kapuja nyitva áll,
belépek rajta,
nem az ürességet keresve,
hanem a megtisztulás csendjét,
az egyszerűség fényét,
a várakozás mély,
mégis örömteli súlyát.
Húsvét még messze,
de a hajnal ígérete itt van,
minden megvonásban,
minden elhagyott falatban,
minden imában,
minden lélegzetben.
Ma még lemondás,
holnap tisztaság,
s végül… a végtelen.
2025. március 4.