Iochom Zsolt: A Küküllő partján
Hat éve már látom magam a Küküllő tükrében,
miközben a park felé sétálva a kacsákat lesem
– régebb szerelmemmel, most már kisfiammal együtt –,
városom, otthonom lettél, Udvarhely,
s, ha a csíki ködös telekre gondolok vissza,
értelmet nyer tán az itt es jobb mint Csíkban.
Harangok kondulása, a Portéka zsibongása,
a Vasszékely némán őrködő tartása,
a régi házak faragott homlokzata –
minden a múltról mesél és a jövőbe tekint,
élettel teli a jelen, gyerekkacajjal teli.
A déli órákban a Patkó kövei közé sétálok,
majd a Küküllő csobogását hallgatom,
elmerengek a barátok-temploma csendjébe,
leülök a Szoborpark dicső árnyai közé.
A Hargita zöld köntösével, a város szelíd ölelésével,
benned keresem az utat az élet felé,
oly ismerős itt minden kő, minden utca,
minden emlék... minden Rád emlékeztet.
2025. március 21., Székelyudvarhely