Iochom Zsolt: Ima a keresztúton
Uram...
megalkottál, és néha
megnyitod a világ réseit,
hogy a fény átsejtsen rajtuk.
Atyám...
lélegzem, és érzem,
ahogy jelenléted
körülölel a csendben,
mint a hajnal,
mikor a csíksomlyói hegyoldalon
keresztutat járunk nagypénteken.
Istenem…
Te vagy az Út,
a létezés táguló horizontja,
a szó, amelyet küldök,
és a visszhang, amely válaszol.
Uram…
azt várod, hogy induljak,
hogy ne várjak kapaszkodókra,
ne kérjek bizonyosságot,
csak induljak,
csak merjem megtenni a lépést,
keresztemtől-keresztedig,
mert aki elindul Feléd,
hazaérkezik.
Atyám...
„Pax et bonum” –
ez marad a szívemben,
és tudom, hogy minden út,
minden kimondott és kimondatlan ima,
minden botladozó lépés,
minden kétely és minden remény
Feléd tart.
Istenem…
végtelen vagy,
mint a hajnal a csíksomlyói nyereg fölött,
mint a csend, amelyben az ég visszhangzik,
mint a kéz, amely az ég felé tárul,
mint a lélek, amely végre hazaérkezik.
2025. április 18.
