Iochom Zsolt: Ima a sírnál
Nagyszombatra
Uram…
ma nem szólnak harangok,
csak a csend virraszt,
mint a föld,
mely méhében őrzi a reményt.
Atyám…
nem látok, csak várok,
mint asszonyok a hajnal küszöbén,
mint a szív,
amely tudja: nem a halálé az utolsó szó.
Istenem…
elrejtőztél a sír mélyén,
de a hit már hallja a közeledő lépést,
a kő, amely elgördül,
a fény, amely újra utat tör a sötéten át.
Uram…
engedd, hogy a csend mélyén
meghalljam a Te ígéreted,
hogy a várakozás ne legyen üres,
hanem megteljen Benned való bizalommal.
Atyám…
nem rohanok előre,
csak kitárom lelkemet,
mint a zárva tartott sírkamra ajtaját,
hogy Te töltsd meg azt élettel,
amikor elérkezik az új hajnal.
Istenem…
Te vagy a Feltámadás,
a csendben sarjadó öröm,
az isteni válasz a világ összes kérdésére,
és a remény,
amely soha nem hal meg.
2025. április 19., Csíkszereda