Naplóbajegyzés a tánc világnapján

Jean-Georges Noverre születésnapját, április 29-ét az UNESCO a tánc ünnepévé, a Tánc Világnapjává tette. E jeles napon, tisztelettel idézem meg a balettművészet nagy megújítójának alakját.

Az alábbi naplóbejegyzés irodalmi képzelet szüleménye: elképzeli, milyen gondolatokkal, érzésekkel tölthette Noverre magyarországi látogatását, amikor 1772-ben két balettjét is bemutatta az eszterházi udvarban. A szöveg nem történelmi dokumentum, hanem tisztelgés Noverre művészi hitvallása és a tánc örök ereje előtt.

Fertőd-Eszterháza, 1772. júliusának egy estjén

Ma este, miután lezajlott második balettem előadása a hercegi udvarban, csendben visszavonultam szobámba, hogy rögzítsem e csodálatos nap emlékét.

Milyen különös és örömteli érzés e földön időzni, ahol a természet olyan bőkezű, a szívek pedig olyan nyitottak, hogy az ember minden mozdulatában az élet ünneplését érzi! Esterházy Fényes Miklós herceg nemcsak a művészetek pártfogója, hanem valódi értője is a tánc lelkének.

Balettjeimet ma este itt, e fényűző, mégis lélekkel teli helyszínen olyan közönség előtt adhattam elő, amely nemcsak a szemével, de a szívével is figyelt. Hiszem, amit oly sokszor leírtam leveleimben: a tánc nem csupán a test mozgása, hanem a szív szava, amely az érzelem igazságát közvetíti.

Az előadások alatt sokszor eszembe jutott: mi értelme lenne a szép mozdulatoknak, ha a néző nem érzi át a fájdalmat, az örömöt, a reményt? Előadásom, hála a kiváló táncosoknak és a herceg nagylelkűségének, nem pusztán látványossággá váltak – hanem igaz történetekké, melyek a közönség lelkében folytatódtak.

Ha valaha visszatekintek pályámra, biztosan Fertőd-Eszterháza fénylő estéi között őrzöm majd legdrágább emlékeimet.

Jean-Georges Noverre