Az én nyaram

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége arra kérte alkotóit, hogy versben és prózában írjanak a nyárról, nyári élményeikről, emlékeikről. Ennek a kérésnek ez a válogatáskötet lett az eredménye.
A kötetben Idő-állítás c. versem és Ipiapacs c. prózám a 210-211. oldalon olvasható.


Iochom Zsolt: Idő-állítás


Meghitt, nyugodt a hajnal.
Álmunk mélyén az idő megfordul.
Óránk mutatója visszafelé jár,
vagy előre lendül, másképp pulzál.

Egyszerűen nézzük, ahogy múlik,
mint madár szárnyán lebegő idő.
Te tiszta vagy, mint hajnali pára,
én figyellek, az óra csendesen jár.

Mint homokóránk futó szemei,
melyek múltból a jövőbe hullanak,
én kereslek minden pillanatban, s te
nem tagadod meg tőlem az időt.

IoIochom Zsolt: Ipiapacs

 

– Egy.

– Kettő.

– Három.

– Négy.

– Öt…

…

– Huszonöt. Huszonhat. Huszonhét. Huszonnyolc. Huszonkilenc. Harminc.

Mindössze fél perc...

Kinyitottam szemem:

– Aki bújt, aki nem, mentem!

Mindig ezt csináljuk, hosszú évek óta játszodjuk, de még nem untuk meg.

Ő elbújik valahol... én meg próbálom megtalálni.

Néha sikerül, néha nem.

De mint minden játékban, itt sem lehet mindig nyerni!

– Csak tudnám, miért mindig én vagyok a hunyó – zsörtölődők néha magamba.

Csendben lopódzok, belesek minden bokor alá, hisz olyan kicsi, bárhol elrejtőzhet.

Sokak szerint akkor találod meg, ha nem is keresed.

A játék lényege éppen a keresgélés. Két ember játéka, tele titokkal, rejtéllyel, varázslattal. De, amint megtalálod...vége a játéknak!

– Ipiapacs!

Következik az ecc-pecc, és kiderül ezúttal ki bújik el a másik elől.

Izgalmas játék. De nem érdemes annyira elbújni, hogy ne találjanak ránk, hisz elunjuk úgy az életünket.

Sokan vannak, akik tipikusan mindig ugyanoda bújnak el. Idővel könnyen kiismerheted mások rejtekhelyeit. De ne foszd meg őket a játék örömétől. Menj a közelükbe, majd hirtelen válts irányt. Szívük hevesebben kezd dobogni, majd nagy sóhajtás: Hú, ezt megúsztam. Ha gondolod, nyerni is hagyhatod. Hisz mindenki szeret nyerni.

Az emberek nem azt szeretik, ha vicceset mondasz, hanem ha nevetsz a vicceiken.

Az emberek nem azt szeretik, ha elmeséled mi bánt, hanem ha végig hallgatod őket.

Az emberek nem azt szeretik, ha megöleled őket, hanem ha átkarolhatnak téged.

Az emberek, az emberek... csak magukra gondolnak. De ki lesz a hunyó? Ki huny szemet? Ki keresi a másikat? És ha megtaláltad?

Most ne gondolj rá...

Csak hunyd be a szemed, és számolj el...

Majd indulj el és találd meg a szerelmet, hisz ott rejtőzik valahol, valakiben... és csak arra vár, hogy megtaláljad!