Idén áprilisban jelent meg Bernád József Susogó sás c. kötete, amelyben három drámája (Susogó sás, Denevértanya, Játék a jövővel) olvasható. A kötet szerkesztése mellett az előszó megírását is elvállaltam, ezúton is köszönöm a szerző bizalmát e nemes feladatra.
Az emberi lélek
mélyére vezető út gyakran szűk ösvényeken kanyarog, ahol a félelem, a kétség és
a remény találkoznak. E három dráma pontosan ilyen utakat jár be. Bernád József
írásai egyaránt tükrözik a világ zavaros, gyakran kétségbeejtő eseményeit,
valamint az emberi küzdelem erejét a túlélésért, a megértésért és az
önazonosság megőrzéséért.
Az első dráma –
a mély mocsárba süllyedő apa és fia története – a természet és az emberi
civilizáció ellentétének kíméletlen tükrében zajlik. Itt a csend és a természet
hangjai szólnak az emberi lélek belső konfliktusairól. A szereplők szavaiban és
cselekedeteiben visszhangzik a válság, melyet a világhoz fűződő kapcsolatuk
szimbolizál. Egy olyan világ jelenik meg előttünk, amelyet a félelem, a meg nem
értett valóság, és a jövő iránti bizonytalanság határoz meg, s amelyben az
emberek kénytelenek elhagyni mindazt, ami valaha biztosnak és értékesnek tűnt. A
víz, a nád, a sás és a madarak mind-mind metaforák, amelyek az ember és a
természet közötti törékeny kapcsolatot jelképezik. A dráma központi kérdése,
hogy megőrizhetjük-e az emberségünket, ha minden körülöttünk darabjaira hullik,
és képesek vagyunk-e új utat találni a sötétségből a fény felé.
A Denevértanyában finom érzékkel mutatja be a társadalmi struktúrák bomlását és a politikai visszaélések következményeit. Bernád József érzékenyen és ugyanakkor kegyetlen őszinteséggel ábrázolja a hatalommal való visszaélés különböző formáit, és bemutatja, hogyan hat mindez az egyén belső világára.
A Játék a
jövővel üzenete, hogy a jövőt nemcsak elfogadni, hanem alakítani is kell –
bátorsággal, hittel és elszántsággal.
E három dráma
egyetlen kötetbe fűzve hangsúlyozza az emberi sors összetettségét és az állandó
változást. A drámák szereplői szimbolikus figurák, akik a valósággal, saját félelmeikkel
és vágyaikkal birkóznak meg, s közben egyetemes kérdéseket feszegetnek: Mi az
élet értelme? Hogyan maradhatunk emberek a legnagyobb nehézségek közepette is?
És van-e még remény ott, ahol minden összeomlani látszik?
Bernád József e kötetben megmutatja, hogy a sötétség mélyén is ott pislákolhat a fény, hogy az emlékezés fájdalma és a jövő ígérete képes lehet arra, hogy új reményt adjon. Az olvasót arra ösztönzi, hogy szembenézzen saját félelmeivel, eltemetett emlékeivel és elérhetetlen vágyálmaival, s végül rájöjjön: az emberi lélek ereje abban rejlik, hogy képes újra és újra felállni, bármekkora is legyen a sors által elé dobott akadály. - olvasható az előszóban.
